Felnőttünk?

Csendes pillanatokban gondolkoztam azon vajon hogy lesz az emberből az aki? Mi az ami valójában megformálja az embert? Gyerekként semmi nem érdekel, hogy nézel ki, mit gondolnak rólad, hogy ki vagy valójában és mit mondassz. Később sokkal fontosabbá válnak a felszínes dolgok. Mit mondjak? Mit vegyek fel? Mit fognak rólam gondolni? Nap végén pedig már csak azt érzed hogy kimerültél és még mindig nem tudod ki vagy, mi szeretnél lenni. Minden nap olyan mint egy maraton. Figyelj magadra, a környezetedre és mindenre egyszerre, a gondolataid megölnek, a vágyak kirobbannának belőled, gyermeki éned üvölt belűlről, szét szaggat a bűntudat hogy pont azzá váltál akivé a csodálatos gyermeki világ, amiben éltél nem engedte volna.

Mi lett belőlem? Felnőttem? Talán a világ tett ilyenné? Az amitől mindig is féltem? Hová lettek a gyermeki álmok? Mivé lett a világ? Mennyi mindent kell tenned azért hogy boldog lehess?

Talán ez az amire sosem kapsz választ, amit egész életedben keresni fogsz és a végén, már az sem fog számítani mit tettél, kivé lettél. Csak az amit igazán szerettél és féltél megtenni. De mi az amit megkell tenned? Mi a helyes időpont mikor irányt kell váltani? Ha egész életemet gyerekként élném le boldogabb lennék?

De felnősz, már nem ismered magad, undorodva nézel a tükörben állóra és azon gondolkodsz hol rontottad el, mit kellett volna másképp csinálni és reménykedsz hogy a jövőben jobban cselekszel majd.